Kedvtelenül ballagtam le az északi szárny legfelső emeletéről, ahol a lakrészem helyezkedett el és az sem tudott feldobni, hogy a reggelit vélhetően Théo társaságában kell töltenem. Johann minden bizonnyal már régen talpon van és, ha számításaim nem tévednek éppen nyelvórája van, tehát ő nem fog megjelenni a  teraszon és egészen biztos, hogy a férjem sem. Nem tartom számon a dolgait, de ebben az időpontban vagy tárgyalásokon vesz részt vagy valamelyik szajhájával költi el a reggelit a hálótermében.
A gondolatra akaratlanul is undorodó, egyben fájdalmas fintor terül szét az arcomon. Lassan minden érzelmet kiölt belőlem, amit vele kapcsolatban éreztem. Nem maradt bennem szeretet, szerelem, de még tisztelet sem, de hiúságomat akkor is sértette a tény, hogy nem voltam elég neki. Mély sóhajjal léptem ki a palota falai közül és lelkem egyből könnyedebb lett a friss, napfény illatú levegőtől.
Lábaim könnyedén gyűrték le a lépcsőfokokat, amelyek a terasz reggeliző asztalai felé vezettek. Szoknyám széles, nehéz volt, ennek ellenére légiesen, kecsesen mozogtam.
- Szép reggelt kívánok! - Hangom kimért és rideg maradt az udvarias szavak ellenére is.
Mindenki tudja, hogy Théo nem a szívem csücske. Ugyan még nem nagyon volt alkalmam közelebbről is megismerni és az országunk kapcsolatán kívül valami másról beszélni, de nem is nagyon vágytam rá. Láthatatlan, mégis erős falat húzott közénk az a tény, hogy hasonlóan a férjemhez, ő is szajhákat fogad az ágyába. Talán nem sértene ennyire ez a tevékenység, ha nem érintene személyesen is a férjem révén, de így rá sem tudok előítéletekkel mentesen tekinteni.
Halovány biccentést és egy apró pukedlit engedtem meg magamnak a francia király irányába, majd mosolytalanul, hűvösen köszöntem a szolgálóknak is.
Nem ültem közvetlenül mellé, de nem is ültem tőle feltűnően messzire. Csupán egy terítéknyi távolság volt közöttünk.
Türelmesen megvártam, amíg a szolgálók egyike az ölembe helyezett egy textil szalvétát, majd közelebb hajoltam az asztalhoz.
Telt ajkaim egyetlen vonallá préseltem, miközben végig futtattam pillantásom az asztal közepére helyezett ételeken. Bár úgy tűnhetett, azon gondolkozom, mit válasszak reggelire, igazából azt próbáltam elérni, hogy néhány udvarias, közhely elhangzása után csendesen költhessük el a reggelit.