Angelo & Acelin

Én nem lopok, csak elveszem azt, ami akár az enyém is lehetne.

Nevetve szaladok végig az utcákon, szakadt ruhámat fújja a szél. Hátra pillantok, de már nem követnek. Ezek a gazdag csemeték még szaladni se tudnak, bár ez mondjuk inkább az én szerencsémre szolgál. Egyre jobban kezdek belejönni a lopásba, amit ha a drága testvérkém megtud, bizonyára kitekeri a nyakamat. Hát... vállalom a kockázatot. Jobban járna, ha néha Ő is elkísérne, hiszen hiába dolgozik reggeltől estig, a gazdag ficsurok úgyis minden pénzünket elveszik. Így tulajdonképpen mikor néha el-el veszek valamit, az igazából nem is lopás. Inkább csak visszaveszem a pénzünknek egy kis részét. A partól nem messze egy eldugott kis épület mögé megyek, aztán nekidőlök a falnak és kifújom a levegőt. Ez aztán gyerek játék volt! Az a majom meg majd keresheti ezt a flancos órát. Arany vagy mi a fene. Még valami kövek is díszitek. Tyűhaa... most így komolyabban megfigyelve elég sok pénzt szedhetek össze vele. Bár elég szép kis darab, még fontolóra kell vennem, hogy eladom vagy sem. Nem biztos, hogy nem zárnának be ismét valami ketrecbe, mint ahogyan egyszer. Elvégre is egy magam fajta lánykának honnan lehetne egy ilyen értékes órája? Vállat vonok, aztán felrakom bal csuklómra és még egyszer alaposan szemügyre veszem. Nagyon jól áll, ha kicsit szebb ruha lenne rajtam, meg valami normálisabb frizura, nem ez a kócos akármi, akkor simán elhitethetném bárkivel, hogy valami gazdag család sarja vagyok. Nó, de mindegy.
Mielött elindulnék a park fele, még egyszer jó alaposan körbe nézek, hogy veszélybe vagyok-e, és mikor látom, hogy semmilyen veszélyes alak nincs a közelben, aki börtönbe dughatna, megkönnyebbülten vágok neki a kiszemelt helynek. Gyakran szoktam eljárni a parkba, ha éppen unatkozok odahaza. Kilian természetesen jobban örülne, ha meghúznám magamat a kis kuckónkban, hiszen annyian megismernek már. A legtöbb nemes, gazdag szemében egy mocskos kis tolvaj vagyok, aki ahelyett, hogy dolgozni menne lop. Én azért ezen elgondolkodnék egy kicsit. Hiszen Ők azok, akik megfosszák a szegényeket a pénzüktől, csak, hogy véletlenül se legyen nekik. Ők azok, akik mindig többre vágynak, holott azért rengeteg van nekik. És Ők azok is, akik lenézik a szegényeket. Na most akkor ki is a tolvaj?
A parkhoz érve leülök egy fa alá és élvezem a nap melegét. Mennyire másképp lenne minden, ha én is olyan szép és gazdag lehetnék, mint az a sok úri hölgy, akikkel nap, mint nap szembe megyek, és akik mindig úgy kerülnek ki, mintha leprás lennék, vagy valami. Bár mondjuk ez is érthető egy kicsit. Hogyan is barátkozhatna egy gazdag, kis csitri egy ilyen magamfajta lánnyal?