the devil's in the details ♛ Hogy találtál ránk? : ☾ alapítottam
♛ Hozzászólások száma : 45
♛ Regisztráció : 2015. Jan. 16.
♛ Kor : 37
♛ Tartózkodási hely : ☾ Bécs
♛ Hobbi : ☾ David <3
♛ :
| » » Vas. Feb. 22, 2015 6:00 pm | | Elfogadva! Üdvözöllek az oldalon! Az első elfogadott karakterlap. Gratulálok hozzá, mert nagyon jól sikerült. A leírások érdekes voltak és részletesek, a történetrésze pedig teljesen levett a lábamról! Nagyszerűen fogalmazol, öröm volt olvasni minden szavad. Jól megragadtad a karaktert és remekül alakítottad, sikerült teljesen átéreznem, hogy mit él áll Bash. A sztori is izgalmas, kíváncsi vagyok rá, hogyan alakítod Sebastian életét majd a játékok során. Köszönöm, hogy olvashattalak! :3 |
|
the devil's in the details ♛ Hogy találtál ránk? : facebook által
♛ Hozzászólások száma : 9
♛ Regisztráció : 2015. Feb. 22.
♛ Tartózkodási hely : ♛ Bécs
♛ Hobbi : ♛ festés, lovaglás
| » » Vas. Feb. 22, 2015 3:30 pm | | Sebastian Grey Prince Charming ♛ A karakter mögött ♛
elsa 18 nincs 5 éve
| ♛ Becenév: Seb, Bash ♛ Rang: Polgár ♛ Csoport: Alakváltó
♛ Kor: 19 ♛ Születési hely: Anglia ♛ Érdeklődési kör: hölgyek, természetfeletti |
Néha az igazán szép a legkegyetlenebb. Kék szemeim, mint a tenger, legalábbis valami ilyesmit mondott még az édesanyám kiskoromban. Őszinteséget tükröznek, és olyan elhivatottságot, melyet nem sokat értenek meg, vagy egyszerűen csak nem akarnak. Magas vagyok, nagyjából 185 centiméter, ezzel pedig én vagyok a legmagasabb a családban. Máig nem tudom, hogyan nőhettem ekkorára, hiszen még az apámnál is nagyobb vagyok, de szerinte az őseinknél kell ezt keresni, állítólag régebben a felmenőink ugyanekkorák voltak. A szőke haj viszont igencsak átlagos nálunk, így nem meglepő, hogy én is ezzel büszkélkedhetek. Testalkatomat átlagosnak mondanám, ha fizikai munkáról van szó nem kell megerőltetnem túlságosan magam, de mégsem vagyok túl kigyúrt. A ruházatommal sem törődök nagyon, leginkább felkapom az első dolgot, ami a kezem közé akad és ezzel meg is van oldva. Nem szeretek borotválkozni sem, ezért mindig látni rajtam borostát, de a szakállig még nem jutottam el, nem is igen kívánkozom. Van valami a megjelenésemben, ami még akkor is rám vonzza a tekinteteket, mikor egyáltalán nem akarom. Talán ezért is öltözködök olyan hanyagul, hogy ne foglalkozzanak velem az emberek. Ezt azonban elég nehéz elérnem. Alakváltóként képes vagyok átalakulni egy állattá, ami az én esetemben a varjú. Fekete tollazatom van és sötét szürke csőröm, amik erősebbek, mint azt bárki is képzelné. A kék szemeim feketévé változnak, de mégis látszik benne az értelem, vagy annak a személynek a tükröződése, aki belenéz.
It's like I've been awakened - Nem vagyok gyenge. Meg tudom csinálni – suttogtam bele az éjszakába, abban a hiszemben, hogy senki sem fogja hallani ezt az éjféli monológot. Mostanában egyre többször kelek fel az este ezen időszakában azt tapasztalva, hogy benső énem, a varjú követeli az átváltozást. Hogy miért épp pont ilyenkor, nem tudom, és igazából nem is izgatna, ha tudnám irányítani. De nem tudom. Pedig éjt nappallá téve gyakoroltam, hogy csakis akkor vegyem vel a varjú alakot, amikor én szeretném, de mikor az éj leszállt és a Hold sugarai élesen bevilágítottak az ablakomon valami mindig megváltozott. Mintha valami belülről kaparta volna a testem, a lelkem és ki akart volna szabadulni, hogy olyan dolgokat tegyen, amikre emlékezni is szörnyű. Már alig mertem lehunyni a szemem esténként, mert tudtam, hogy mi fog történni, és rettegtem. A legtöbbször nem elékeztem, hogy mi történt pontosan velem miután felvettem az állati alakot, de volt, mikor éles képek és színek maradtak meg, amik azt üzenték: halál. A varjúnak ugyan tényleg ezt a jelentést adták, és a mai napig félnek tőle az emberek, de én nem ilyen vagyok, és fogalmam sincs, miért pont ezt az alakot kaptam. Hacsak… hacsak nincs egy olyan részem, ami igenis kívánja, hogy olyan legyek, egy veszélyes, fekete lény, aki a lopásból él. A feltételezés teljesen logikátlan, hisz én soha az életben nem kívántam ilyet, de még a gondolat is megriaszt, hogy ilyen válhat belőlem. A fejem fájt és mintha a szoba kifordult volna a sarkaiból. Pont így éreztem magam, mikor először alakultam át. Tudtam, hogy most mi következik, de minden el akartam kerülni. Küzdöttem ellene, holott tudtam, hogy nincs esélyem. Enyhén remegni kezdtek a kezeim, mikor megérezte, hogy ellenállásba ütközött. A szám kiszáradt, és úgy éreztem, mintha homok szemcsék lennének benne. Már csak a hányinger hiányzott… de nem kellett volna emlegetnem, mert azt is rögtön éreztem. Próbáltam visszafojtani öklendezésemet, mert a házban rajtam kívül még két testvérem is itt volt, akiket nem akartam felébreszteni. Amíg nincs vészhelyzet, addig semmiképp sem. A kérdés már csak az, mi is nevezhető vészhelyzetnek? Ez már az, vagy várjam inkább meg, amíg rosszabb lesz? A kérdéseket végül nem tudtam megválaszolni, mert egy újabb remegés miatt lelöktem a poharat a szekrényemről. Szerencsére nem tört el, de mégiscsak nagy zajt csapott, ezért pár percig csak ültem a csendben és hallgatóztam. A hangos nevetésen és kiabáláson kívül, ami a másik házból jött nem hallottam semmit, így ernyedten vissza hanyatlottam az ágyamra. Nem vagyok képes megküzdeni vele. Fáradt vagyok, három napja nem aludtam rendesen és jelenleg az is jobb megoldásnak tűnik, hogy átadjam magam neki, akkor legalább nem kell gondolkoznom, és az is ugyanolyan, mint az alvás. A különbség csak annyi, hogy reggel ugyanolyan fáradt leszek. Erősen összezártam a szemeim, amivel igazából csak azt értem el, hogy még jobban szédülni kezdtem. Olyan volt, mintha a sötétben valaki ide-oda ráncigált volna, miközben hozzám sem ér, csak belülről. Elengedtem magam, csupán egy pillanatra, de az is épp elég volt, hogy a fekete tollazatú átvegye felettem az irányítást. Éreztem, ahogy a csontjaim átalakulnak, ahogy a karomból szárnyak lesznek, a számból pedig csőr. A tollak miatt bizsergett a testem és máshogyan kezdtem érzékelni a világot. Hangosabb volt minden, fényesebb és sokkal érdekesebb, mint emberi szemmel. A tárgyakat nagyobbnak láttam, mintha egy nagyítón nézném a világot és egészen addig csodálkozva figyeltem a dolgokat, amíg meg nem láttam a félig nyitott ablakot. A szabadság érzése terjedt szét bennem, ahogy szárnyaimat széttártam és utolsó logikus gondolatom az volt: meg kell keresnem egy mágust.
Olyan sok minden lesz szép, ha jobban megnézed. A csendes megfigyelő vagyok, aki először gondolkozik és csak utána mond valamit, már csak azért is mert nem szeretek feleslegesen beszélni. Ha olyat kérdeznek tőlem, amire nyilvánvaló a válasz, azt le se szoktam már reagálni. Nem ítélek el senkit sem első látásra, sőt, nálam a külső az utolsó helyen, mert tudom, hogy én sem szeretném, ha elítélnének ilyen buta okból. Van egyfajta karizmám, amivel könnyen el tudok bájolni bárkit, de nem szoktam visszaélni vele, hacsak nincs rá hatalmas szükség. Például, ha a családomról van szó, mert értük bármit megtennék. Ha egyszer elkezdek valakihez kötődni, azt nagyon nehezen engedem el és a végén én vagyok az, aki a legtöbbet szenvedi, ha el kell válnunk. A szeretteimet viszont a tenyeremen hordozom, bármit megtennék, hogy boldogok legyenek. A humoromat nem sokan értik, ahhoz túlságosan is egyedi, ezért sokszor kapom magam azon, hogy csak én nevetek rajtuk. Az ilyen helyzetek elég kínosak szoktak lenni. Ha nagy döntés elé kerülök sokszor hezitálok, mert rám jön a kétely, hogy biztos jól döntsek. és olykor ez visz rá, hogy rossz döntéseket hozzak. Társasági embernek mondanám magam, de vannak pillanataim, amikor egyszerűen elegem van a sok pénzhajhász csőcselékből és inkább egyedül maradok a könyveimmel. Legalább azok nem bírálnak.
|
|