the devil's in the details ♛ Hogy találtál ránk? : aki keres, az talál :)
♛ Hozzászólások száma : 56
♛ Regisztráció : 2015. Feb. 23.
♛ Tartózkodási hely : Mindig ott, ahol nem kéne
♛ :
| » » Csüt. Feb. 26, 2015 4:33 pm | | Elfogadva! Üdvözöllek az oldalon! Üdvözöllek nálunk, Delilah! Be kell, hogy valjam meglepett a karakterlapod, kétszer is elolvastam annyira elnyerte a tetszésem. Gyönyörűen írsz, teljesen átéreztem azt, amit sugall a történeted. Szomorú sors a tiéd, de ne add fel, a rossz könnyen jóvá válhat, és akkor már nem is lesz olyan szomorú. Elfogadlak, hamarosan színed is lesz. Érezd magad jól nálunk! Addig pedig: |
|
the devil's in the details ♛ Hogy találtál ránk? : társoldal
♛ Hozzászólások száma : 4
♛ Regisztráció : 2015. Feb. 25.
♛ Kor : 36
♛ Tartózkodási hely : ξ vienna
♛ :
| » » Szer. Feb. 25, 2015 5:31 pm | | Delilah Rose Holloway The whore ♛ A karakter mögött ♛
Lilah Húszon túl Nincs Elég régóta
| ♛ Becenév: Lilah ♛ Rang: Polgár ♛ Csoport: Szajha
♛ Kor: 27 ♛ Születési hely: Anglia ♛ Érdeklődési kör: művészetek |
Néha az igazán szép a legkegyetlenebb. Szakasztott mása vagyok édesanyámnak. Apró termetű vagyok, mely olykor áldás, olykor azonban átok. Húsos teremtés, akin van mit fogni. Dús kebleimen sok férfi tekintete megakad. Vonásaim bájosak, ívelt szemöldök keretezi arcomat. Szemem sötét, igéző. Ajkam telt, orrom pisze. Bőröm hibátlan. Az évek során sokat változott a külsőm, volt már rövid fiús hajam, de ébenfekete hajam most hátam közepéig ér, Általában kibontva hordom, remekül eltakarja az arcom. Théo elhalmoz mindennel földi jóval, amire csak rápillantok, mégsem akarom, kihasználni. A legdrágább selymekbe bújtatná testem, illatos kölnikkel bódítana el. Ékszereket aggatna rám, ha engedném. Olykor eljátszom a gondolattal, belebújok a legszebb ruhákba, királynőnek érzem maga. De ez csak néhány pillanatig szól. A ruhák, melyekbe órákig képes lenne elnézegetni, túl szűkek számomra. Szeretem kihangsúlyozni alakomat, de némelyikben nem kapok levegőt. Jobb szeretem azokat, melyeket édesanyám varrt számomra. Persze olykor engedek a csábításnak és felveszem a tőle kapott csipke ruhákat is.
Ide jön egy rövid idézet, amely illik a történetedhez. Levegő után kapkodok… furcsa, lidérces álmok gyötörnek. Egyedül fekszem egy ágyon, melyen még másik 5 ember is kényelmesen elfér. Félhomály uralkodik a szobában, alig tudok kivenni valamit a sötétben. Szemem megállapodik egy komódon, fiókjait felforgatták, némelyikük hiányzik a helyéről. Pillantásom most az ablakra esik, a padlótól a plafoni terjedő ablakra. Mozdulni akarok, enyhíteni torkom szárasságát, de képtelen vagyok rá. Szemem elkerekedik, légzésem szaporább lesz az átlagosnál, szívem a fülemben dobol, vérem lüktet. A bilincsek a húsomba martak, ajkamba harapva helyezkedtem úgy az ágyon, hogy minél kevesebbet mozogjak, mert a fájdalom, ami a csuklómat és a bokámat megérintette, elviselhetetlen volt. Isten tudja, mennyi ideje feküdtem már megkötözve, amikor meztelen talpak okozta hangokra lettem figyelmes. Az ajtó alól fény szűrődött be, majd kitárult, világossággal töltve meg a szobát és megpillantottam Őt. Félmeztelen volt, nadrágja olyan hanyagul lógott csípőjén, hogy minden fájdalmam elmúlt és egy teljesen más érzés zakatolt combom találkozásánál. Elragadó, érzéki mosolyt villantott rám és a belsőm megolvadt. Hosszú, fekete tárgyat tartott a kezében, tenyeréhez ütögetve lépett közelebb hozzám és hiába is hessegettem el a gondolatot, tudtam, mit tart olyan nagy hévvel a kezében. Anélkül, hogy bármit is szólt volna, lehajol hozzám és durva, erőszakos csókot nyomott vörösen pompázó ajkaimra. Fogai belekaptam duzzadt alsóajkamba, magával húzta, szívta és csak nemsokára engedte el, mikor kiélvezte látványomat. Nem számítottam az ütésre, naivan megemeltem a csípőm, amikor ujjai szemérem csontomat kalandozták be. Égett, fájt, viszketett az ostor harapása és még a félhomályban is tudtam, hogy bizony ennek nyoma marad. Szemeimbe könny szökött, ajkamba harapva fojtottam el feltörő sikításaimat, amikor a lovaglóostor újra és újra lecsapott. Minden egyes ütés után tenyerét finoman, lágyan végighúzta rajtam, mintha ezzel azt akarná tudatosítani bennem, sajnálja, amit csinál, mégis rettentően élvezi. Újabb csapás érkezett, ezúttal a combom felső felére és nem bírtam tovább… sós könnyek folytak végig arcomon, végig járomcsontomon, hogy a puha takarón érjék halálukat. Megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy már nem megkötözve fekszem az ágyon, hanem karjaiban próbálok napirendre térni beteges tette felett. Ringat, akár anya a gyermekét, a fülembe suttog, amitől megnyugszom, aztán zavaros álomba merülök ismét, kizárva mindent.
Másnap madarak füttyére ébredek. Még hajnal van, a nap most kelt fel, narancsos bíborra festve az eget. Sajog minden porcikám, libabőrös karjaim a takaró melegsége után kiáltanak. Théo mellettem szuszog. Annyira más így, ebben a nyugodt állapotban. Nem mondaná meg senki róla, hogy ez a férfi a velejéig romlott, beteges és ragaszkodó. Szinte kisajátít, amióta elhagyta Franciaországot. Alig mozdulhatok mellőle, akkor is csak azért, hogy elláthassa királyi teendőit. Az életébe nem sok bepillantást enged, ahogy pedig országát kormányozza, ahhoz nekem semmi közöm. Nem vágyom királynői koronára, sem szolgák hadára. Nem akarom elhagyni Angliát, hisz itt születtem. Igaz nyomorban, de szeretetben. Nem saját akaratomból vagyok, amivé váltam. Rákényszerültem, később pedig már nem tudtam abbahagyni. Elhalmoztak miden földi jóval, naiv kislány voltam és engedtem, hogy megalázzanak. Évekig tűrtem, hogy a Théo-hoz hasonló mocskos, kiéhezett férfiak játékszerévé váljak. Olykor elgondolkodtam azon, eldobom az életemet. Nincs miért maradnom. Szüleim meghaltak, amikor a falut porig égették, húgomat elhurcolták, öcséimet katonává tették. Azóta sem tudok hollétükről és csak reménykedni tudok, hogy élnek még…
Olyan sok minden lesz szép, ha jobban megnézed. Kislány koromban cserfes voltam, mosolygós. Szinte mindenkivel megértettem magam, szerettem idegenekkel beszélgetni, amitől édesanyám általában frászt kapott, de sok érdekes embert megismertem. Imádtam, festeni, vagy egyszerűen csak leülni a szobám ablakába és nézni a naplementét. Tudom, ez így elég furcsa és biztos azt hinni bárki, hogy csodabogár vagyok, de nem így van.. Ez a mindig vidám, optimista és derűs kislány 16 éves koromban eltűnt. Azóta hírét sem hallottam. Magányos lettem, életem legfontosabb célja, hogy átvészeljem a baljós napokat. barátságos. Régen szerettem az embereket, ma már megvetem őket. Egyetlen férfi áll hozzám közel, akitől olykor félek, olykor pedig az egekig magasztalom. Szélsőséges viselkedése kihat az én személyiségemre is. Dühös vagyok, csalódott, aztán egyszer csak mind ez megszűnik és megint boldog vagyok, kiegyensúlyozott. Akárcsak Théo… az egyik percben tombol, a következőben már becézget. Makacs vagyok, amit a fejembe veszek, véghez is viszek. Szeretem, ha minden úgy alakul körülöttem, ahogy én azt elterveztem és nehezen alkalmazkodom az újonnan jött helyzetekhez.
|
|