♛ : “You are either a pawn or a player. I am no one’s tool. I am no one’s pawn. I am a player. In the world of kill or be killed I’m a murderess. I will ripe out your throat with my bare hands and lick the blood from my fingers."-Lilith
Ennyire olcsó egy emberi lélek. Nők széttett lábaitól megnyilik számomra is a világ. Kegyesen hagyom, hogy kezet csókoljon. Kiéhezett pillantása mögött egy torz, fakó lélek lappang, amit valószínüleg saját társai tettek ilyenné. Sebaj. Pont az ilyeneket kedvelem, mert könnyű megszerezni még csak ármánykodnom sem kell. -Azok lesznek.-halvány mosoly jelenik meg az arcomon, amikor kezet fog velem. A kor szokásai ezt nem feltétlen engednék meg. Sokan bűnös dolognak tartják a kézfogást, főleg egy nővel. Illem? Ugyan kérlek.. csak sosem tudhatod mikor ráznál éppen velem kezet. Elengedem kezét és hátrálok egy lépést. Így is sokáig időztem már. -Hetente küldök majd valakit és ha hasznosnak találom az információt én magam is meglátogatlak a pontos részletekért. Ha valami olyan dolog történik a palotában, amiről meggyőződésed szerint azonnal tudnom kell üzenj nekem az új hírvivő fiúval. Ő majd tudni fogja hol talál.-közelebb lépek megint az ajtóhoz, amit a megérintése nélkül kinyitok magam előtt. -Van bármi kérdésed?-nézek még vissza mielőtt távoznék.
- Hát ilyet még tényleg nem pipáltam, te lány! - Mondja a küszöbön összeeső Claurilnak az álla vakargatása közben. Esetleg jobban járt volna, ha nem engedi el, mert a kaloda legalább a lábán tartotta volna? Amíg gondolkodik, addig megvakargatja magát itt, ott, meg még amott is, jobb dolga most amúgy sincs ebben a csöndes, részéről tespedős várakozásban. A sziesztának Ragyás visszaérkezése vet véget, aki remek érzékkel egyszerűen fogja a frissen hozott, hideg kútvízzel teli vödröt és annak a rendje és mondja szerint nyakon önti Claurilt. Ragyás részéről a mutatvány után érkezik még egy kissé erőltetett röhögés, Karcsi pedig ültében előre dőlve, kigúvadó szemekkel várja a lány reakcióját.
*Észreveszi, hogy a férfi nem számít a visszatértére és kicsit zavarban van, de aztán hamar visszatér a lélekjelenléte. A reggelig ajtóban várakozásra azonban a lány ábrázata görbül le. Erőtlenül, fáradtan, piszkosan, a világból kiábrándulva dől háttal az ajtófélfának és csúszik le a padlóra. A találgatásokra, hogy mi a visszajövetelének oka, csak duzzogó sértődött arcot vág, aztán felhúzza a térdeit, átöleli azokat és a térdei közé temeti az arcát.*
Karcsi a lány távozása után még vár egy kicsit, aztán visszaül a székébe, hogy kényelmesen terpeszkedve várja meg a következő áldozatát, akit majd az őrök behoznak. Az meg sem fordul a fejében, hogy Clauril még a mai nap így vagy úgy visszakerülne a kínzókamrába, arra pedig végképp nem számít, hogy, ha nem is dalolva, de teljesen önként dugja be újra a fejét az ajtón. Természetesen hallja, hogy mit mond a lány, de ilyet ő még nem pipált, úgyhogy egy ideig csak néz nagyon meglepetten. Érdekes egy helyzet, de nem mondhatja, hogy nem tetszik neki a dolog. Kaján vigyorral az arcán válaszol Claurilnak. - Akkor várj az ajtóban reggelig! - Hessegető mozdulatot tesz, majd elneveti magát. - Ennyire tetszett a kaloda? Vagy egyenesen a vén Karcsiba szerettél bele? Mert azt már nem hihetem el, hogy a Ragyás tetszett meg! - Folytatja kuncogva.
*Ahogy fut a folyosókon, elgondolkozik. Mi a fenét csináljon a kezén éktelenkedő fém kesztyűkkel. Így ne mehet ki az utcára sem. Ha meglátják a katonák, biztos azt hiszik, hogy megszökött innen és visszahoznák, az meg a másik, hogy odahaza a gazda milyen kényelmetlen kérdéseket tenne fel. A lány megáll és kifújja magát. Ez így nem lesz jó - gondolkozik, aztán habozik egy kicsit. Végül nagy nehezen rászánja magát a logikus döntésre és elindul visszafelé a kínkamra felé. Azzal győzködi magát, hogyha annyira bántani akarták volna, akkor úgyis megtették volna. Bízik abban, hogy csak játszottak vele, hogy megleckéztessék, de amikor visszaér és meglátja a fényt a járat végén, megremegnek a lábai. Félelemmel a szívében lépked az ajtóig és kukkant be rajta. Ha meglátja a köpcös, akkor lesüti a szemeit.*
A kulcs a lány elé dobása után nagy érdeklődéssel figyeli, hogy mit kezd a helyzettel Clauril. Ezt a trükköt sem most találta ki, elsütötte már párszor, de neki senki nem mer szólni, hogy kezd unalmas lenne a dolog vagy valami. Így jár az, aki nem jár szakmebeli társaságba, Ragyás csak nagy jóindulattal számít annak, lóti-futinak remek, de úgy gondolja, hogy nincs igazi érzéke ezekhez a finom dolgokhoz, amit ő itt az alagsorban művel. - Milyen ügyes. - Kommentálja Clauril mutatványát, amikor a szajha a szájával veszi fel a kulcsot a koszos padlóról, nem mindenkinek jut rögtön eszébe ez a megoldás, a legtöbben először akaratlanul is a kezükkel próbálják meg felvenni, ami ugye szinte képtelenség, lévén az ujjak nem mozoghatnak a kesztyűben. Az ajtó mégcsak be sincs zárva, de nem szól, csak nézi, ahogy a lány a zárral ügyetlenkedik, remek móka. Amikor végre kinyílik az ajtó azért Clauril után szól. - Holnap ezt is megkaphatod! - Egy másik kulcsot lobogtat meg, bizonyára azt, amelyik a kesztyűt nyitja.
*További kínzás nem történik. Ezt először nem akarja elhinni a lány. Amikor a nagyobbik pacák elrohan a vödörrel, végig árgus szemekkel néz a köpcösre. Talán ez is valami csel. Egy darabig nézi a földre dobott kulcsot is, de nincs sok választása, meg kell próbálnia. Négykézlábra mászik és szájjal felveszi gyorsan a kulcsot. Ügyes lány ő, van sütnivalója a túléléshez. Először a kesztyűbe próbálja bele szájjal a kulcsot, ha abba nem illik, akkor feltápászkodik és az ajtóhoz tipeg és abba próbálja bele. Ha az ajtót nyitja a kulcs, amit a két kesztyűvel már el tud fordítani, akkor megáll és visszanéz a férfira, hogy mi lesz a kesztyűvel, ha a kesztyűt nyitotta a kulcs, akkor nem gondolkozik sokat és ha átjut az ajtón, akkor futásnak is ered. Nem gondolkozik, idefelé nem jegyezte meg az utat, elég kiismerhetetlen elsőre a labirintusnak is beillő katakomba, szóval csak rohan amerre a jó utat véli. Végre felcsillan menekülésének lehetősége. Közben azon gondolkozik, hogy csak megsajnálták, vagy végig csak szórakoztak e vele.*
Miután kiengedte a lányt a kalodából hátrább lép a szerkezettől. Clauril hasonló "tüneteket" produkál, mint a legtöbbek, akik hosszabb-rövidebb időt töltöttek Karcsi és a kalodája társaságában. Azért még nem untatja a látvány, századjára is élvezettel nézi végig, ahogy megtörten – vagy legalább megtörtnek tűnően – a földre rogy, még fel is röhögnek Ratyással együtt, amikor a lány a padlóra kerül. - Azért nem volt az ilyen fárasztó, hiszen csak álltál ott. - Mondja Claurilnak a kaloda mellől még mindig röhögcsélve. - Hozz egy vödör vizet, hátha fel kell majd locsolni. Utasítja Karcsi a segédjét a kezével is hessegetve őt. Ragyás természetesen bólint, majd kezében egy vödörrel kisiet a helyiségből, hogy vizet hozzon. Az ajtó nagyot csattan a fickó után, Karcsi pedig közelebb lép Claurilhoz. - Ha kinyitod vele az ajtót, mehetsz! -Mondja, majd egy közepes méretű kulcsot dob a lány elé. A dolog egyszerű, csak fel kell vennie és az ajtóhoz vinni...
*A törvényi tényállások ismertetésével nem azt érte el, amit akart, de ezen már meg sem lepődik. Úgy érzi, hogy ez nagyon nem az ő napja, de meg is erősíti abban, hogy ha ezt megússza, akkor sokkal erősebbnek kell majd lennie, ha túl akar élni ezen a világon. A nyelvére tett megjegyzés is eléggé megrémíti, ki is nézi a köpcösből, hogy megtenné, úgyhogy inkább kussban marad. Aztán jönnek a kesztyűk és lassan csillapodó sírása zokogássá fajul, ahogy beleerőltetik a kezét a fém szerkezetbe. Nem tudja megnyugtatni a férfi, csak akkor hallgat el, amikor a kaloda fadeszkája felnyílik. Teste eddigre már teljesen elgémberedett. Bátortalanul hátrál két lépést, aztán combjai elkezdenek remegni és letottyan a földre. Elkerekedett őzike szemekkel bámul hol az egyik, hol a másik kínzójára, aztán a kesztyűket kezdi vizsgálni. Látszik rajta, hogy nem érti, hol van ebben a turpisság. Megszólalni nem mer, csak pislog a padlón ülve, mint egy kis béka és próbál rájönni milyen megpróbáltatások következnek ezután.*
Lehet kezet huzigálni, meg rángatózni, de a kaloda fája erősen tart, a lyukak pedig túl szűkek ahhoz, hogy a lány kihúzza belőlük a kezit vagy a fejét. Ha Clauril nagyon erőlködik, akkor legfeljebb sokkal hamarabb megfájdul majd a nyaka, a háta, meg persze gyorsan kidörzsölődnek és feltörnek majd a csuklói is. Ha ez kell neki, akkor Karcsi nem fogja tőle eltántorítani, megteszi majd helyett a fájdalom. Amikor viszont a lány a törvények létezésével és nem létezésével hozakodik elő, akkor felhorkan. - Nem-e? -Kérdi mogorván. Szemeivel szinte felnyársalja a lányt ezért a szörnyű szemtelenségért. Vele, a kínzómesterrel nem szoktak ellenkezni a mindenféle haramiák, szajhák, meg koszos rablónépek, de nem egészen biztos abban, hogy mit mond a mostanában folyton változó törvény erről a konkrét esetről. De ezt majd eldöntik a bírák, ha egyáltalán valaha eléjük kerül az ügy. - Te csak ne feleselj, mert kivágom a nyelved! - Még ezt is odaböki. A helyszínt és a beszélő személyét is figyelembe véve ezt most nem holmi üres fenyegetésként hangzik, még az eszközök is ott pompáznak hozzá az egyik asztalon. Közben Ragyás is megérkezik a nemrég emlegetett kesztyűkkel. A kesztyűk fémből vannak, szétnyithatóak, hogy a kéz behelyezése után rázárhassák a delikvens kezére. - Ne bőgj, ebben még csak tüskék sincsenek belül. - Ráförmed a lányra, aztán megragadja az egyik kezét és előbbre húzza, hogy Ragyás rázárhassa a kesztyűt. Amikor az egyik kézzel megvannak, akkor jön a másik. A kesztyűk nem nyomják össze a kezeket, de szorosan tartanak, a név ellenére pedig egyáltalán nem hajlíthatóak az ujjak. Karcsi ezután felemeli a kaloda fáját, ezzel kiengedve belőle Claurilt. - Holnapig rajtad lesz. Ez majd megtanít arra, hogy ne lopj a királytól!
Repes az örömtől, hogy az alvilág mindenható és minden lében kanál úrnője az ő koszos kis kínzókamrájában is a tiszteletét teszi. Biztos benne, hogy már csak a jelenlétével is megáldja a helyet az úrnő, most majd hetekig jobban jajjveszékelnek és hamarabb vallanak azok, akiket az úrnő – és természetesen új királyuk – dicsőségére kezelésbe vesz. Sebhelyes, durva arcára már-már valami mosolynak nevezhető ül ki, amikor Lilith előáll a nagyon is kecsegtető ajánlattal. Sokkal jobb, mint amit valaha bárkitől is kapott volna! Az pedig, hogy ez a pokolian gyönyörű nőszemély méltóztatik végigsimítani az arcán egészen beindítja Karcsit. Megpróbálja elkapni Lilith kezét, hogy aztán csak több nyálas csók és némi nyalogatás után eressze el. - De szép leány legyen! -Mondja, majd két kézzel ragadja meg a démon kezét és jól megrázza.
*Clau úgy érzi, hogy nem sikerült annyira jól a színjátéka, mint azt remélte. Ez igazán aggasztani kezdi, főleg, amikor következőre a kezén csattan a lovaglópálca. Felszisszen és refelexből húzná el a kezét, de attól meg a csuklója fájdul meg. Lehajtja a fejét ismét és próbálja kizárni a fájdalmat a tudatából, de most ez soknak bizonyul. Elkezdenek remegni az ajkai és végül ismét eltörik a mécses. Egyre kevésbé látja a kiutat innen és bár átesett eddigi élete folyamán jó pár dolgon, de sosem gonoszkodtak vele ilyen szinten. Szavainak kicsavarásán már meg sem lepődik. Apatikus, beletörődő hangon válaszol.*
- Nem tudok olyan törvényről, hogy az erdőben ne lehetne szedni gyógynövényeket. A gyógynövények, gizek-gazok nem hoznak hasznot a királynak, úgyhogy erre még nem vetett ki adót.
*Ezzel momentán tisztában van, mert fél életét a hegyekben favágók és más erdővel foglalkozó emberek között élte. A kesztyűnek nevezett dologra felkapja a fejét és a kisírt szemek próbálnak fogódzót keresni, hogy mi vár most rá. Mindenféle szörnyűség hirtelen az eszébe jut, amit ember kesztyű segítségével végrehajthat, hogy másnak kínt és szenvedést okozhasson.*
- Kérem ne bántsanak. Nem akartam én senkinek sem ártani. Könyörgöm.
*Szólal meg keservesen sírva és ezek most nem színpadi könnyek. Kezd megtörni a kicsi lelke. Sok ez neki ilyen hirtelen.*
A szemöldökét vonogatva, kissé hitetlenkedve hallgatja a lány kifogásait. Hallott már ilyet, nem is egyet, nem is kettőt, hetente vagy egy tucat fiatal leányzóval van dolga, akit valami ehhez hasonló piti ügy miatt hoztak be hozzá. De akár hazudik, akár igazat mond a lány talál kivetnivalót a dologban. Elveszi a pálcát a lány fejétől és lecsap vele a jobb kézfejére. Csípni fog, az egyszer biztos! De Karcsinál ez még bőven nem a bántás kategória, inkább csak azért csinálja, hogy ne lankadjon a lány figyelme. - Az erdőből? Szóval a király erdejéből loptad, amit engedély nélkül akartál eladni?! -Durván ráförmed a lányra. Így már egészen más a dolog, több szörnyű bűnért kell felelnie Claurilnak. - Talán vágjuk le a kezed, amiért loptál? -Kérdi a lánytól, majd kiköp a kaloda elé. - Hozd a kesztyűket, Ragyás! -Utasítja a segédjét, aki szinte azonnal mozdul, hogy előkeresse a kívánt eszközt.
Lilith
i'm up to no good
the devil's in the details
Démon
♛ Hogy találtál ránk? : FB
♛ Hozzászólások száma : 20
♛ Regisztráció : 2015. Feb. 24.
♛ Tartózkodási hely : A hátad mögött
♛ Hobbi : Uralkodás
♛ : “You are either a pawn or a player. I am no one’s tool. I am no one’s pawn. I am a player. In the world of kill or be killed I’m a murderess. I will ripe out your throat with my bare hands and lick the blood from my fingers."-Lilith
Bókjai még az én mocskos lelkemig is eljutnak. Ily egyszerű volna megkaparintani egy halandót? Semmi ellenállás, semmi győzködés még különösebben alkudozásra sincsen szükség ahhoz, hogy máris szert tehessek egy csatlósra a palota falai között. A kis termetű ember nyílvánvalóan nagy hasznomra lesz majd a késöbbiekben és semmi kétségem afelől, hogy információban nem lesz hiány. Figyelem ahogy a kínmester közelebb lépked hozzám és én is teszek felé egy lépést. Kinyújtom felé kezemet és finoman végigsimítom arcát. -Minden hasznosnak bizonyuló információ után küldök hozzád egy leányt, aki a férfiak legszebbjét látja majd benned. Ebben megegyezhetünk?-kérdezem leengedve kettőnk közé a kezemet, hogy kezet foghassunk, ha az alku így megfelel neki. Hamarosan elhagyom ezt az országot, mert a környező palotákba is be kell férkőznöm. Egyedül én alkudhatok lelkekért és ez sok mindent lelassít, bár a megfelelő utitárssal ez sem jelent konkrét nehézséget.
*Nem téved sokat, tényleg eldugta a maradék kevéske kis pénzét, de most mást kell éreztetnie a férfival. Próbálja adni a bajbajutott kisemmizett kislányt és közben azon viaskodik, hogy jó lenne e megemlítenie a köpcösnek, hogy ő csak egy kihasznált kis szajha. Na neeem. Ezt a végletekig kihasználnák és biztosan túlbecsülnék a teherbírását. Azt nem nézi ki belőlük, hogy egy szűz lánnyal kíméletesek lennének, de hogy egy szajhával szemben levetkőznék a maradék gátlásaikat, abban is biztos.*
- Én csak egy szegény szolgálólány vagyok, aki koszt kvártélyért dolgozik reggeltől estig. Az a gyógyfű, amit kiöntöttek, az is az erdőből származik. Arra sem lenne pénzem, hogy vegyem a herbáriákat.
*A botütések, meg a lovaglópálca említése kifejezetten érzékenyen érintik. Nem szereti ő a fájdalmat és elsápad a gondolattól, hogy esetleg hegeket hagynak hátra az ütések. Pont eléggé hiú és okos, hogy tudja, mennyire nagy fegyver ebben a világban a kinézete és szereti is kihasználni. Semmi kedve ahhoz, hogy pár ilyen bugris elcsúfítsa csupán heccből. Érzi a férfin, hogy hova akar kilyukadni és ha már azon nem enyhíthet, legalább az oda vezető utat próbálja elegyengetni. A szoknya alatt már csak a formás, pucér fenék található és mivel a lány készségesen bepucsított előtte, minden látható, amire a férfiszem kíváncsi.*
- Könyörgöm, ne verjenek meg. Csak azt ne.
*Nyöszörgi keservesen, de amikor válaszként a köpcös felemlegeti, hogy még a katonák is kaphatnának a bájaiból, akkor egy kicsit tényleg beijed. Erről azért nem volt szó. Ő azt hitte, hogy a kínmester van annyira irigy, hogy a segédjének is átengedje Őt, de ez most meglepi. A köpcös előre lépked és felemeli a fejét. Riadt őzike tekintettel felnéz a nem olyan szívderítő látványt nyújtó kínmester szemeibe.*
- Bármit, csak ne bántsanak. Könyörgöm.
*Próbálja beleadni minden színésztehetségét, kislányos báját és minden pillanatban meggyőző könnycseppjeit.*
Mi tagadás, élvezi, hogy ilyen formás feneket csapkodhat a pálcájával, legközelebb talán majd egyenesen a kezével próbálja ki. De majd csak akkor, ha már megérdemli egyáltalán, hogy hozzá érjen, addig marad az eddigi módszer. Amíg a válaszra vár jól megnézi magának Clauril a kalodán innen eső részeit, azaz a lány minden porcikáját a fejét kívül, azt majd megnézi később, mondjuk miután esetleg megszabadította a hajkoronától. - Méghogy nincs pénzed! Csak eldugtad. Így van, ugye? -Szól a mérges felcsattanás. A témát aztán nem forszírozza tovább, mert nem egy falu fosztogatásának kellős közepén vannak, ahonnan annyi aranyat szeretnének elvinni, amennyit csak találnak. - Ha nincs pénzed, akkor máshogy kell megfizetned, tiszta sor. Hány botütés legyen? Vagy a pálcával? Mennyit? Vagy oldjuk meg máshogy? -Megpróbálja a pálcával felhajtani a szoknyát, a végén a kezével is rásegít, felhúzza addig, amíg a fűző engedi. - Mennyit adsz érte Ragyás? Ha a fiúk is beszállnak az ajtó előtt, akkor pikk-pakk kifizeti az adót a kisasszony. -Néhány lépéssel újra a kaloda előtt terem, a pálcával a lány álla alá nyúl is felemeli a fejét. Közben a segéd rekedten kacarászik. - Ezt szeretnéd? Ha kérsz egy csókot tőlem, jobban jársz. -Hangzik a gáláns ajánlat.
*Tudni véli a csitri, hogy most mi jön. Lélekben már hallja a kicsatolt öv csörgő hangját, várja ahogy a szoknyáját feltűrik a hátára, de mégsem. A férfinak nem elég ennyi. Tovább kínozza őt. Összerezzen egész testében, ahogy a pálca újabbat csattan gömbölyű potrohán. Hirtelen nem is tudja, hogy mit kellene válaszolnia. Hiszen számára egyértelmű, hogy a férfi mit akar. A legtöbb férfi, akit ismer, ugyanezt akarná, ha tehetné, a kis köpcös pedig biztos nem a nők kedvence, szóval biztos benne, hogy ki nem hagyná az alkalmat. De akkor meg mit húzza az időt? Miért élvezkedik az ő helyzetén? Lassan összeszedi magát, vesz pár nagyobb levegőt és megszólal bátortalanul.*
- Nem tudom. Nincsen nekem pénzem befizetni az adót. Ami pénzem volt, az abba az áruba volt fektetve, amit a katonák beleöntöttek a csatornába.
*Ezzel nem is hazudik sokat. Ami kis pénze van, az az adóra semmiképpen nem elég, maximum ha nagyon nehezen is, de újra tudja kezdeni a kis vállalkozását. Úgy érzi, hogy ezzel a válasszal elérte, hogy a köpcös még jobban kidomboríthassa bűne súlyosságát és teljesen kiélvezhesse a hatalmat őfölötte. Csak abban reménykedik, hogy tetszik annyira a férfinak, hogy szó szerinti kínzás helyett megelégedjen a bájaival, bár a férfiból azt nézi ki, hogy az is fel fog érni a kínpaddal. Reménykedik abban, hogy a szolgáját nem akarja belevonni ebbe. Ezeken gondolkozva próbálja megkeményíteni a lelkét, hiszen úgy érzi, hogy közeledik a szankcionálás ideje.*
Az még hagyján, hogy a legtöbb embert teljesen összetörik az ilyen börtönök, de vannak, akiknek még az sem adatik meg, hogy élve kikerüljenek a sötét és szűk, esetenként pedig zsúfolt celláikból, ahol a penész és a patkányok voltak a legjobb barátaik. De mint mindig, természetesen most is lehet alkudni, csak most nagyon, nagyon rosszul indul a szerencsétlenül járt lány. Vagy az igazi szerencsétlenség csak most következik? Ez csak kettőjükön múlik. Karcsi arcán kaján vigyor terül szét, amikor Clauril beadja a derekát. A lány gyönyörű, ezt még ő is elismeri, a pucsítás pedig nagyon tetszik neki. Már-már azt is mondhatnánk, hogy Clauril tudja, mivel vegye le a lábáról a kínzómestert. - Máris kényelmesebb, mi? -Felkuncog. Még sosem próbálta, de biztos benne, hogy egy szemernyivel sem kényelmesebb ebben a pózban, mint összezárt lábakkal. - De nem válaszoltál. Hogy fogod kifizetni a kárt? Halljam! -A pálcával egy közepesen erőset csap Clauril hátsójára.
*A férfi szavai kicsit lágyulnak. Clau egy kicsit elkezd reménykedni. Ez viszont csak addig tart, amíg a kínmester ki nem lyukad a bűnéhez. A király megkárosítása. Ez egy mágikus szó mostanában. Ennyi okkal simán felakasztanak vagy lefejeznek bárkit. A lány érzi, hogy a lazuló hurok ismét szorulni látszik a csinos kis nyakán. A szíve ismét elkezd kalapálni. Aztán jön a hidegzuhany. A szankción alkudozás. Az első nyeremény a börtön. Ebben a dohszagú nedves és sötét börtönben nem is kételkedik abban amit a férfi elé tár. Látott ő már börtönből szabadult embereket. Az élet is elszállt belőlük amire szabadultak. Amire feleszmél, a köpcös alak már mögötte áll és a pálcával a szoknyáján át cirógatja a combjait. Ekkor új lehetőség üti fel a fejét. A gondolatok gyorsan cikáznak a csitri fejében. Mi van, ha csak átveri a férfi? Magáévá teszi és utána ugyanúgy tömlőcbe veti? De mit tud ez ellen tenni Ő? Ha akarja, úgyis megteheti. Kaloda híján is. Hiszen ketten vannak, férfiak, erősek. De a kaloda erre még jobban rásegít és szétárad tőle a lány lelkében a kiszolgáltatottságérzés. Mi van, ha a kopasz fickó beérné az ő bájaival? Nehéz másodperceket él át a kis vajákos, de ha nem adja magát és a férfi akarja, úgy is megkapja, csak még fájdalmasabb lesz. Ezt még a nagyanyja tanította neki. A döntés lassan megszületik. A görcsösen zárt combok kis terpeszbe tárulnak és érezhetően bepucsít, már amennyire a póz, a kaloda és a hangulata engedi. A fejében összekuszálódó gondolatok közül nem tudja eldönteni, hogy jól cselekszik e, de valamit tennie kell, különben a férfi még mérgesebb lesz.*
- Szóval nem tagadod. -Nyugtázza a beismerést bólogatva. Egészen könnyen ment, talán azért, mert van, amit kár tagadni, így pedig, még ha akaratlanul is, de jobban jöhet ki a lány a dologból. - Engedély nélkül árultál! Nincs engedély, nincs beszedett adó se. Megkárosítottad a királyodat, ez pedig bűn! -Mondja halkan a lánynak. Azt viszont ő sem tagadhatja le, hogy meglehetősen piti dolog miatt hozták be ide, meg be is vallotta a bűnét, ezért nekik sok dolguk már nincs vele, legfeljebb még egy kis játék... - Hogy fogod megfizetni a kárt, amit a koronának okoztál? A börtön ősz vénasszonyt csinálni belőled pár év alatt... -A lány háta mögé sétál és a pálcával finoman meglapogatja az összezárt combokat. - Na mi az, nem riszálod nekünk? -Finoman rácsap a pálcával Clauril fenekére.
*A könnyek csak potyognak megállás nélkül. Ekkorra már teljesen vörös a lány pofija. A férfi kérdésére a lány vagy egy percig nem tud felelni a hüppögéstől és akkor is minden szónál elcsuklik a hangja.*
- Gyógyfüveket árultam. Nem ártottam senkinek. Azok a pribékek meg kiborítottak mindent a csatornába és megbilincseltek. Most meg itt vagyok.
*A lány szempontjából ő nem volt szemtelen a katonákkal, neki ez a természetes, ha ekkora kárt okoznak neki, szóval akkor sem értette, hogy miért bántak vele ennyire durván. A segéd szoknyája alá való bekukkantás ötletére teljesen ledermed. A combjai önkéntelenül zárulnak össze, nem mintha ez nagyon segítene rajta. Viszont a sírás abbamarad. A beálló csendben még jobban hallani lehet a lány ziháló légzését. Nem mer felnézni a férfira, inkább csak maga előtt nézi a padlót.*
A Clauril füle mellé mért csapás eléri a kívánt hatást, ezért Karcsi arcán elégedett mosoly terül szét, a segédje pedig egyenesen kuncogni kezd. Bizonyára roppant viccesnek találja, hogy egy ilyen gyönyörű leányzó is az ő kalodájukban végezheti. Karcsi a szemével csendre inti a szolgálót, majd újra a szerencsétlen sorsú nőhöz fordul. - Engedély nélkül márpedig szigorúan tilos árusítani! -Mondja miközben szórakozottan piszkálgatja a lány arcát a pálcával. - És mégis mit árultál engedély nélkül? És mit csináltál, hogy egyenesen hozzám kellett hozniuk azoknak a derék legényeknek? A sírást pedig hagyd abba, különben megengedem Ragyásnak, hogy a szoknyád alá nézzen, le nem venné a szemét a farodról. Vagy azt szeretnéd, he?
*A zár kattanása után eltellt percek óráknak tűnnek. A bizonytalanság karmai tépdesik a lány lelkét. A feszültség egyre csak növekszik benne. A lovaglópálca bár talán az egyik legenyhébb eszköz ebben a teremben, de a lány sejtései szerint nem az utolsó lehet. Ahogy a férfi közelebb lép ideges rezzenéstelen feszültség ül ki a lányra, ami a hangos csattanásnál pattan el. Újabb zokogásba kezd. Úgy látszik nem nagyon van hozzászokva az ilyen élményekhez. A kérdés egyértelmű és világos, de a válasz nem olyan könnyű. Elcsukló hangon, szipogva hadarja a választ a fiatal leány.*
A segéd nem finomkodik, durva mozdulatokkal kényszeríti bele a nőt kalodába, aztán egy lakattal is lezárja az alkalmatosságot. Clauril innen önszántából már egészen biztosan nem fog kiszabadulni, innentől Karcsi kezében van a sorsa. Karcsi pedig baromira élvezi a helyzetet, ezt Clauril is láthatja az arcán, ha képes és hajlandó is ránézni. Ez a kalodából nem is olyan könnyű művelet, a legkényelmesebb talán az a lánynak, ha lefelé néz a padlóra. A kínzómester és segédje nem sietnek, előbbi tovább melengeti a kezét, utóbbi pedig visszahúzódik a falhoz, most egy jó ideig nem lesz rá szükség, addig szinte biztosan nem, amíg a lány a kaloda rabja. Pár percig nem is szól Claurilhoz, inkább csak válogat az egyik asztalra kipakolt eszközött között. Végül egy lovaglópálcát választ magának. Lassan közelebb sétál a kalodához, közben a saját csizmáján próbálgatja a pálcát, aztán egy hirtelen mozdulattal lecsap vele, egy hüvelykkel a lány fejétől jobbra. - Na miért hoztak ide?
*A félelem csak fokozódik, a kínmester szavai hallatára. Ekkor pillantja meg a lány a segédet, aki még kevesebb bizalmat sugároz magából. Az, hogy szavai alapján sok időt töltenek el vele, az ismét az áldott ájulás szélére taszítja, de a kaloda említése kijózanító hatású. A tekintete ide-oda rebben. Kiutat keres, de nem talál. Az inas sem teketóriázik, amire a lány feleszmél, már ott is terem és megragadja a lány karját. Clau zihálva a rémülettől próbálja kiszabadítani magát, de semmi esélye ez ellen az izomtömeg ellen. Könnycseppek buggyannak ki a szeme sarkán és gurulnak végig a csinos arcocskán, de nincs kegyelem. A férfi meglódul és a picike lány mint egy rongybaba lódul utána. A következő pillanatban Erős kéz fogja meg a karcsú kis nyakát és nyomja a fejét a kaloda középső mélyedésébe. Ekkor végképp eltörik a mécses. Potyogó könnyekkel konstatálja, ahogy a fiatal férfi betuszakolja a kezeit is a helyükre, aztán kattan a nyaka felett a másik gerenda. A helyzet kifejezetten kényelmetlen és ami a legrosszabb, teljesen kiszolgáltatott. Párszor megrángatja a kezeit, de csak saját magának okoz fájdalmat. Küzd az ösztönei ellen, amik veszett vadként akarnak küzdeni a lehetséges szörnyűség ellen. Nedves tincsei az arcába ragadnak, kitágult pupillával néz jobbra balra, hogy láthat e valamit abból mi is készül ellene. A szíve úgy zakatol, hogy majdnem kiugrik a mellkasából, ami zaklatottan jár le-fel. A lány elkészül a legrosszabbra.*
Kezdőlap
