Kínzókamra

Vas. Márc. 01, 2015 7:43 pm

CLAURIL

*Hiába, Kovács Karcsinak híre van, nem csak a börtön vagy a palota lakói között, de az egész bécsi alvilágban. A pribékek is előszeretettel alkalmazzák a vele való fenyegetést, annyira, hogy már csak abból is meggazdagodna, ha valami minimális összeget szedne ezekért a sokszor üres fenyegetésekért. A szerencsétlen Clauril esetében ez viszont nagyon is valós dolog, ez, ha előbb nem, akkor a kínzókamra küszöbének átlépésekor biztosan tudatosul benne.
A helyiségben néhány gyertyán és fáklyán kívül egy parázstartó ad némi világosságot, a félhomályban mindenféle láncokat, ketreceket, itt-ott tüskés székeket, kalodákat, meg még ezer már egyéb kínzószerszámot és eszközt vehet észre a belépő. A kínzómester a parázstartó mellett áll, épp a kezét melengeti, azért hűvös van itt lent, sok szinttel a kastély alatt, ahová nem jut be a Nap fénye. Az őr szavaira csendben bólogat, csak a távozásukkor szól utánuk.*
- Egy ideig ne zavarjatok, de maradjatok a közelben. *Mondja nekik, majd minden figyelmét a bizonyára ijedt nőnek szenteli. Összedörzsöli a kezeit és megnyalja a szája szélét, mi tagadás, csinos asszonykát hoztak ma neki.*
- A kalodába vele! *Szól oda eddig csendben várakozó segédjének. A segéd valamivel fiatalabb Karcsinál, de még annyira sem szép, mint a kínzómester. Erős, mint a bika és az esze is pont annyi, mint egy bikának, cserébe sebhelyek és ragyák borítják egész testét. Ha szükséges, akkor ő tessékeli a nőt a kalodához, amin mellmagasságban van három lyuk, kettő a kezeknek, egy a fejnek. Kicsit le kell hajolni, hogy beleférjen az ember. Ha Clauril nem ellenkezik, akkor rázárják, ha ellenkezik, akkor erővel próbálják belekényszeríteni a kalodába.*

Vas. Márc. 01, 2015 6:21 pm

*A csizmák okozta visszhangok kísértetiessé teszik a helyet, ahogy a vasalt bakancsok hozzáütődnek a nedves kopott kövekhez minden lépésnél. Folyosó folyosó után jön, hamar elveszíti a lány, hogy merre is van. Szemfüles, de most rájátszik az idegállapota. A két katona igencsak bunkón viselkedett vele, pedig nem is követett el olyan nagy bűnt. Engedély nélküli árusítás. Mintha lenne az ember fiának pénze. Így is nehéz eladni a gyógyító főzeteket. Vagy szélhámosnak néznek, vagy nincs pénzük. Odahaza sokkal könnyebb volt. Megfelelő vevőkör, de Bécsben még eléggé új a fruska. Itt nem annyira családias a légkör. Nem ismerik egymást annyira az emberek. Ez azonban nem segít. A bilincs rajta van a karcsú kis csuklón. A két szemétládát sem tudta elbűvölni a mosolyával, sírásra görbülő ajkaival. Nem mintha nem lennének rájuk hatással a fiatal lány bájai, amióta betaszigálták erre a sötét és pállott helyre, minden alkalmat kihasználnak, hogy hozzáérjenek, fogdossák. Fenyegetőztek mindennel. Kézlevágással is, de ő nem egy tolvaj. Volt szó vesszőzésről, de az is nagyon súlyos büntetés. Elcsúfíthatja a törékeny, fiatal testet a sok heg amit hagyhat. Végül a tömlőcökhöz érve annyit kivett a beszélgetésekből, hogy rá fogják bízni a kínmesterre. Ez a szó, olyan sokként érte, hogy majdnem elalélt. Kínmester. Mivel érdemli ki ő a kínt. Nem tett semmi égbe kiáltót és most itt csoszog a két marcona pribék között és gondolatai szörnyebbnél szörnyebb sorsokon agonizálnak. Az egyik folyosó végén fény kúszik feléjük, hogy birokra keljen a sötét félhomállyal. A végzetének helye, gondolja és a légzése is egyre gyorsabbá válik. Beérve a kínkamrába már remegő combokkal botorkál fogvatartói után. Az egyik katona odasétál a kínmesterhez és a fülébe súgja, hogy mit követett el a lány és azt is, hogy mennyire pökhendi és szemtelen volt, úgyhogy lehozták, hogy jól megleckéztessék. Ezután komoly pofát vágva visszalépked, leveszi a bilincseket, aztán távoznak az Urak. Hosszú kínos csend következik. A lány csak áll és nézi a köpcös férfit riadt őzike szemekkel és elkészülve minden rosszra.*

// Clau fehér puha blúzt visel, ami mezítelenül hagyja a vállait. Derekát fekete bőrből készült csinos fűző tartja, ezen kívül kék hosszú szoknyát visel és bőr topánkát. Haja szokásos módon lófarokba kötve. Kezeivel a csuklóját dörzsölgeti, amit kicsit felhorzsolt az elméretezett bilincs. Bőre csillog a verítéktől, ami idegességét bizonyítja. //

Pént. Feb. 27, 2015 6:11 pm

Lilith cselesen fogalmaz, Karcsi pedig izgul is kicsit, de azért észreveszi a hibát a kérdésben. A démonok és minden más pokolbéli szörnyűséges fattyak anyja majdnem rátapintott a lényegre, de csak majdnem. A baj az, hogy egy nagyon is fontos részletről vélekedik teljesen másképp, mint ő. Persze az is meglehet és tökéletesen érthető is, hogy egyszerűen csak más a pokoli nyelvjárás, mint az övék.
- Nem Úrnőm! -Megrázza fejét.
- A saját örömömre vágyok. N-nem akarok nőket boldogítani, rajtad kívül nem, ó szépséges pokoli úrnőm! -Mondja miközben tovább hajlong. Nem találkozik minden nap ilyen rangos személyekkel, tökéletesen érthető tehát, hogy ennyire izgalomba jött.
- Szép lányokat akarok, akik engem boldogítanak. -Elképzeli a dolgot és még a szája szélét is megnyalja hozzá.
- Akik mindig undorodtak tőlem, azok kényeztessenek. -Mondja kuncogva miközben közelebb lépked Lilithez.

Pént. Feb. 27, 2015 4:21 pm

Karcsi

Csendesen figyelem ahogy ráeszmél személyemre és nem csalódok, hogy rájön, hogy nem akárki tesz nála látogatást ezekben a percekben. Amikor feláll és kényelmi alkalmatosságok után kutat nyugalomra intem. A Pokolba nőttem fel sok gyermekemmel egyáltalán nem igénylem az udvariaskodást sem csupán tiszteletet követelek meg magamnak. Reagciója azonban elégedettséggel tölt el. Teszek még egy lépést befelé a félhomályba.
-Ennyi lenne csupán? Nők örömére vágytál egyedül életedben?-kérdezem kiváncsian. A legtöbben hatalomról álmodoznak, természetfeletti erőkről és pénzről. Hiszen ha ezek közül bármelyikkel felruházok valakit, az általában nőket is kap.
-Adhatok neked hatalmat, ha hűséget fogadsz, vagy pénzt a hallagtásodért.-ajánlom fel. Félő számomra, hogy a nők által nyújtott öröm mulandó és fizetségként sem teszik majd meg.

Csüt. Feb. 26, 2015 4:08 pm

Az elején elég unottan figyeli a csinos teremtést, mintha rengeteg más és sokkal izgalmasabb dolga is lenne most, mint mindenféle meghökkentő képtelenségekről szövegelő leányzókat hallgatni. Az igazat megvallva persze most semmi más dolga nincs, de a kiadós kajálások után mindig elpilled kissé. A nő nevének sem tulajdonít nagy jelentőséget, amíg észbe nem kap és fel nem villan az elméjében, hogy mégis kivel van dolga. Gyorsan kihúzza magát ültében és megvakarja kopasz fejét. Aztán rájön, hogy egy ilyen rangos démon előtt nem ülhet fenekén csak úgy, feláll a nehéz székből és meghajol Lilith felé.
- Kérlek, hogy bocsáss meg a modortalanságomért Úrnőm! –Szabadkozik sietve miután Lilith befejezte a mondandóját.
- Kérlek, foglalj helyet. Még egy párna is van itt valahol. –Szemeivel a párna után kutat a félhomályban.
- Hogy mit kérek? Lá-lányokat szeretnék Úrnőm, szépeket! Tudod sose volt velük szerencsém. De én nem forgok a király közelében, az én birodalmam itt van az alagsorban, ahová nem járnak a szerencsésebbek.

Szer. Feb. 25, 2015 9:33 pm

Karcsi

Nem érek rá olyan finomkodásokra, mint a kopogás és valami azt súgta számomra, hogy ha valaki egy ilyen helyen éli le az életét az nem is kifejezetten várja el tőlem. Belépve olyan látvány tárul elém, amire számítok. Kellemes a kínzóeszközök látványa. Én azonban nem bámészkodni jöttem és nincs is erre túl sok időm.
Nem mozdulok el az ajtótól. Nem félelemből egyszerűen nem érzem szükségesnek, hiszen az őrök messze járnak, így senki sem tudja kihallgatni beszélgetésünket.
-Lilith néven ismer az, aki ezt elmondhatja magáról. Nem kérem, hogy elhagyd jelenlegi helyedet sőt éppen ellenkezőleg. Olyan erőket szolgálhatsz, amikről eddig nem is álmodtál. Információra van szükségem mindenről, ami ebben a palotában történik, amire a király készül, amire az alattvalói készülnek. Cserébe adhatok hatalmat, pénzt... mi az ára a szavadnak?-kérdezem. Nem kérem azt, hogy hallgassa el létezésemet. Senki sem hinne neki, ha azt állítaná, hogy egy több ezer éves démon munkaajánlatot tett neki. Amit én ajánlok az több mint munka. Inkább életforma váltás.

Szer. Feb. 25, 2015 9:01 pm

Egy csöppet meglepődik azon, hogy valaki mindenféle jelzés és kopogás nélkül benyit az ő kis birodalmába. Igaz, kínkeservesen nyikorogni azért nem felejt el az ajtó, a gyors mozgás miatt egy rövid, de annál kellemetlenebb sikolyt hallat a vas. Nyii-ik! Az ajtó irányába kapja a fejét és felnéz a belépő alakra.
~Na ez meg ki a fene?~
*A kínzókamra félhomályában is ki tudja venni, hogy nem ismerős alakkal van dolga, egyik munkatársa sem hasonlít a belépő Lilithez. Nem áll fel, de azért kihúzza magát ültében amikor a nő megszólítja. Egy fiatal nő itt, a pincében? De nem is ez a legmeglepőbb, néha a király is elküldi ide azokat a szajháit, akik nem teljesítettek elég jól, inkább azon csodálkozik, hogy őrök nélkül, látszólag önként jött ide hozzá.
- Van munkám, mint látja, kisasszony. Mi a neve? De egye fene, hagyom, hogy elmondja. - mondja Lilithnek.

Szer. Feb. 25, 2015 8:03 pm

Karcsi

Szükségem van egy belső emberre a bécsi palotában. Jelenleg ott található az emberek egyik középpontja és tudnom kell, hogy mi folyik a falak között.
Fekete ruhát viselek, amit fekete köpeny takar. Csuklyámat magamra húzva hangtalanul osonok végig az ódon falak között. Mindenhol fájdalom, gyötrelem és kín érződik a levegőben. Összességében egészen kellemesnek tűnik a hely. Ide nem hozhattam magammal senkit, nem volt szükségem senkire, hiszen évezredek óta magam alkudozom a lelkekért tudom hogyan kell velük bánni. Némán haladok célom felé, ami nem más mint egy végtelen egyszerű, de annál hasznosabb ember. Ki más vágyhatna az átkozottak királynőjének kegyére, mint a király kínmestere. Ha valamit megtanultam az emberekről az az, hogy szenvedés által megtisztulnak és a tisztuláshoz kimondott szavakra van szükség. Nekem ezeket hallanom kell, de nem feltétlen a haldokló szájából. Nekem az is bőven elég, ha valaki beszámol ezekről nekem. Már ha van valami figyelemre méltó a dologban.
Halál szaga érződik a levegőben, de nincs időm most velük foglalkozni. Egyenesen egy robosztus ajtóhoz megyek, amit könnyedén tolok be magam előtt és be is zárom azt miután beléptem. Finoman tolom le magamról a csuklyát és tekintetem egyből a férfire talál.
-Üdvözletem! Van egy munkaajánlatom a számodra. Érdekelne?-kérdezem lágy hangon.

Szer. Feb. 25, 2015 7:30 pm

Karcsi ma úgy érzi, hogy jó napja van, hogy semmi nem szegheti kedvét, vagy legalábbis nem sok minden. Komótosan, fütyörészve sétál el a rabok cellái előtt, még az is megfordul a fejében, hogy este majd plusz egy darab száraz kenyeret is kioszt a patkányragu mellé. Patkányragu, ők itt a börtönben csak így hívják, már csak azért is, hogy a rabokat ezzel riogathassák, de valójában nem (csak) patkányból készül az étek. A börtön folyosóin tartott szemle után birodalmának egy másik tartománya, a kínzókamra felé veszi az irányt. A cellákkal ellentétben ebben a helyiségben rajta kívül most nem tartózkodik senki, de szabad helynek így is meglehetősen híján van, mindenféle ketrecek, padok, meg székek vannak itt szétszórva, a falakon pedig egyéb kínzóeszközök, láncok és korbácsok találhatóak. Keres egy széket, aminek egyik részéből sem állnak ki hegyes tüskék és leül rá, hogy megvárja, mikor hozzák a mai első delikvenst.

Vas. Feb. 22, 2015 8:47 pm