She went down beyond the mountains and disappeared between the crease of sky and land, like a great eyelid folding shut. No one knows what happened out in the Black Hills, but I imagine she lies buried in a rusty coffin under the stars. And on nights when the desert crickets sing her tune, they say one day she will rise again. On that day, there is no telling the kind of vengeance she'll demand of us. Fair is fair.

They say when she fell from Heaven she wore a crown of jagged stars that slit the skies throat. They say she loved them all, in the secret corners of their shallow sleep. Strangers, at the last. They say a lot of things. They’re all lies. Everything is already written.


Hibátlan teste ernyedten feküdt alattam. Légzése már lecsillapodott, szemei az eget kémlelték az ablakon át. Az enyém. Nekem adta magát, de úgy érzem, hogy ő más lesz. Változással kecsegtet a szél, amikor a közelembe ér.  Testem testén pihentetem miközben keze gyengéden ölel át és finoman cirógatja a csupasz bőrt derekamnál.
-Félsz tőlem?-kérdezem csendesen és feltámasztom államat mellkasára, hogy kék szemeibe nézhessek. Szabad kezével hajamba túr és erős mozdulattal húz feljebb, hogy ajkai az enyémekre tapadhassanak egy keservesen rövid pillanatra. Fájdalom nyilal a mellkasomba, amikor ajkai elválnak tőlem és még néhány rövid másodpercig csukva tartom szemeimet. Finoman harapom be alsó ajkamat.
-Nem.-hangja magabiztosan cseng füleimben és egy pillanatra el is hiszem szavait. Visszafektetem arcomat mellkasára és hallgatom ütemesen dobogó szívét. Még azelőtt felülök, hogy valaki erőszakosan megkopogtatná az ajtót. A nevemen szólítanak. Ideje útra kelnem és a szertartásokat beteljesítenem. Több emberre lesz szükségem, hogy kiszabadíthassam gyermeikeimet a Pokol rabságából. Lassan öltözök fel, ő pedig rajtam pihenteti kék szemeit. Hirtelen hagyom abba az öltözködést és gondolataimba merülök néhány nagyon rövid pillanat erejéig.
-Gyere velem.-mondom végül közelebb lépve hozzá. Kezébe csúsztatom kezemet és felhúzom ölő helyzetbe, hogy szemböl az ölébe ülhessek. Körbefonom nyakát karjaimmal.
-Gyere velem...-ismétlem meg sokkal lágyabb hangon. Nem reagál nem mozdul csak amikor óvatos csókot lehelek ajkaira. Csak ezután bólint. Aprót, de nekem elég. Másnak már letéptem volna a karját, ha nem követte volna az utasításaimat. Ezért különbözik ő a többiektől. Megéri nekem ezeket a finomkodásokat, hogy nem esek neki azonnal. Nem sietünk az öltözéssel. A hatalommal együtt jár az a kiváltság, hogy semmit sem tudnak elkezdeni nélküled, így nem tudsz sehonnan elkésni. A ház előtt lovaskocsi áll. Két fekete mén van befogva elé és a bakon egy csuklyás alak ült. Évekkel ezelőtt vettem el a lelkét, ami annyit torzult, hogy az emberek sikoltva menekülnek ha meglátják.
Helyet foglalok a hintón belül, ő pedig szembe helyezkedik velem.
-Oda megyünk?-kérdezi miután a lovak nekifeszültek a hámnak és sebesen falták a távolságot. Türelmesen emelem rá a tekintetemet és aprót bólintok. Néhány avatásra váró mágus miatt bukom a békés estét vele. Fájdalom, ami a kötelességgel és a hatalommal jár, de nem mutathatom gyengének magamat még miatta sem.  Kék szemei engem kémlelnek. Most nem keresem tekintetét ideje újra jégkirálynővé válnom, hogy ne vegyenek észre rajtam változást.
A kávéházhoz érve hagyom, hogy elöbb ő szálljon ki majd kisegít engem és sebes léptekkel betérek az általam teremtett helyre. Odabent teljes volt az anarchia. Egy részt állt körbe a tömeg hangosan beszélgettek egymással. Nem kellett megszólalnom még csak meg se köszörültem a torkomat úgy álltak félre az utamból és halkultak el. 3 ember ült székhez kötözve egymás mellett, ingük letépve mellkasukról és egész testüket szenteltvíz borította. Mellkasuk hevesen mozgott a sűrűn kapkodott levegőtől. Hallottam ahogy szívük ütemtelenül verdes mellkasukban. Ő lép mellém fáklyát tartva kezében. Nem ér hozzám, amit díjazok csak hagyja, hogy átvegyem tőle a lángot és felégessem a 3 emberi testet. Egyszerre lobbannak lángra és átadják nekem a nyílvesszőket. Nem hagytam őket sokáig szenvedni. Olyan erősen szúrtam á szívüket egy-egy nyílvesszővel, hogy a nyíl hegye belefúrodott a szék háttámlájába.
-Ébredjetek új életre gyeremekeim.