Kedves Fivérem!
Ne vesd szememre, kérlek, leveleim csekély számát, tanulmányaim és társadalmi kötelezettségeim időm jelentős részét felemésztik, de nem bánom; ennyivel tartozom Neked és drága hazámnak, melynek javát szolgálni oly’ fontos számodra.
Számtalan kimerítő kötelességem ellenére igen jól érzem magam Bécsben, mely, hála Nagy-Britannia bölcs uralkodójának, dinamikus fejlődésnek indult, virágzása szemet és szellemet gyönyörködtető. Panaszos szavam sem lehetne, ha a kíméletlen honvágy nem gyötörne annyira! Idejét sem tudom már, mikor találkoztam Veled és fivéreimmel, családodról, bájos hitvesedről is alig hallok hírt. Pedig ha hihetek a szóbeszédnek, és feleséged valóban olyan szép asszony, amilyennek mondják, bizony beállok irigyeid sorába magam is. Egyetlen földi hatalmasság sem tarthatna hát vissza, hogy látogatást tegyek nálatok, ha nem adódott volna egy aprócska félreértés, mely meghiúsította tervezett utamat.
Nem ítélhetsz el azért, amit most papírra vetek, ítéleted nélkül is éjt nappalé téve emészt a gyötrő bűntudat, pedig – minden élő Urára esküszöm – cselekedeteimben gonosz, sátántól való szándék nem vezérelt. Bolond, szerelmes szívemet követtem, mely egyetlen, gyönyörű múzsámnak szolgált csupán, amikor engedtem kegyetlen Vénuszom megtévesztő csábításának, íriszeinek mély tüzétől feledve mindennemű erkölcsöt és jóérzést.
Nem vádolom bölcs édesapját, sőt tisztelem, mint az erkölcsök szilárd őrét. De azt már igazán túlzásnak kell éreznem, hogy ledér lánya által előidézett botlásom okán azonnal fejemet venné!
Segítségedet és közbenjárásodat kérem, fivérem, jól tudva, hogy bölcsességed és igazságérzeted csalhatatlan. Bűnömet nem tagadom, ezért merészelek a Szentírásból, mely mindannyiunk javára és okulására szolgálhat, idézni: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!”.
                    Üdvözöl Téged és családodat:
                                                                                                     Enzo



Kegyelmes Úrnőm!
Nagy örömömre szolgál, hogy fivéremmel Bécsbe látogattak, és alkalmam nyílt megismerni Önt.
De csak nem képzeli, hogy hazugságokat merészeltem papírra vetni bátyámnak írt levelemben? Hát ennyire gyűlöl, hogy ilyen gyalázatos dolgokat feltételez rólam, aki pedig őszinte híve vagyok mind fivéremnek, mind Önnek, olaszhon világszép királynéjának, aki mindig hűségesen áll férje oldalán? Drága Kamila, pont Önnek lenne szükséges magyaráznom, aki talán jobban tudja, mint én magam, hogy az igazságot mily’ gazdag változatossággal képes tálalni az, aki – hogy úgy mondjam - a szavak embere? Mélységes tiszteletem Ön iránt megingathatatlan, így kérem, ne tegyen próbára minduntalan mesteri játékával, mely félő, hogy még az Ön jellemének ismerőjét is idővel megingatja bizonyosságában. Márpedig, bátorkodom remélni, hogy veszteségként élné meg egy oly’ hűséges hódolójának elpártolását, mint jómagam.
                                                        Jó szerencsét kíván:
                                                                         Enzo di Franza

Ui: Ha nem tévedek, éppen nagy szüksége van szerencsére. De ne törje ezen bájos fejecskéjét, fivérem sem lehet képes az Ön szerelmének huzamosabb ideig ellenállni.



Drága Hölgyem!
Ön még a legkegyetlenebb erinnüszön is könnyűszerrel kifogna! Képes lenne elárulni, hátba döfni, amikor már olyan jó barátságba kerültünk egymással?  Ugye nem haragszik meg, ha ezt képtelen vagyok elhinni?
De térjünk is a tárgyra, sosem merészelném Önt kétségek közt hagyni. Először is ki kell javítanom, nem héját, hanem sólymot látott. Ha pedig figyelme valamiképp átsiklott volna néhány apró részéleten, elárulom, hogy amit Ön látott, az szintúgy látta Önt is. Mellesleg egy ifjú, hiányosan öltözött fiatalemberen is megakadt a pillantása, de ettől a jelentéktelen részlettől, azt hiszem, senki sem bánja, ha eltekintünk.  
Ne legyen meggondolatlan, Kedvesem! Csak gratulálni tudok leleményességéhez és fürge észjárásához, mely hozzásegítette a talány megoldásához, és segítség nélkül kifundálta, hogy az a bizonyos sólyom én vagyok. Hallgasson remek érzékeire most is. Ami korábban bevált, most is sikerre vezethet, nem gondolja?
                                                       Maradok őszinte híve:
                                                                           A Sólyom